Maksa Katalin tanárnő, művészetpártoló ajánlása

Maksa Katalin tanárnő, művészetpártoló, a Klinika korábbi betege az alábbiakat írta a 2008-ban megjelent "Dr. Papp Zoltán: Semmelweis Ignác és Kézmárszky Tivadar nyomdokain ..." c. könyvhöz (a könyv megvásárolható a WhiteGoldenBook kiadónál).


Kedves Professzor Úr!

Napokig lenyűgözve olvastam új könyvét elejétől a végéig, majd egyes részeket újra és újra.

    Bámulatos klinikaépítő munkát végzett, kristálytiszta alkotás, nemes értékek és célok mentén haladva következetesen, magabiztosan, az emberi szellem nagyrahivatottságát példázva. Nagy emberi tettekhez a tettek nagyságához illő nagy szavak a legpontosabb kifejezések.

    A műfaj, a naplóforma is mennyire jó kiválasztás volt, az események, a történetek tudományos pontosságú leírásával, a kiegészítő személyes élményekkel, véleményekkel, előre- és visszatekintő észrevételekkel. A tények, valamint adott helyeken a számadatok felsorolása lefegyverzi a legelszántabb ellenfelet is.

    A klinikaépítés fő szálai kezdettől fogva világosak voltak számomra a beteg nézőpontjából is, nem ismerve igazgatói pályázatát; a klinika dolgozói közt sem volt soha „informátorom”. Viszont az, hogy a Klinika egyetemi és nemzeti szinten is modellértékűvé vált és nemzetközi szinten is elismert Európában és az amerikai kontinensen egyaránt, az ebből az összefoglalóból lett teljesen világos számomra. Tudományos teljesítményének, publikációinak jelzőszámait is ismertem régóta.

    A teljességre, a tökéletességre törekedett, aminek az elérése sikerült az Ön számára – más hasonló életpályát nem ismerek a rendszerváltás utáni Magyarországon.

    Nemzetének szolgálatát az első pillanattól éreztem munkájának eredményeiben – szép az erre való utalás egyik beszédében. Nem egyéni meggazdagodásra fordította szellemi, lelki erejét, hanem egy állami, egy nemzeti egészségügyi vezetőintézmény felvirágoztatására. Mennyi nemzeti orvosi társaság létrehozása kapcsolódik az Ön nevéhez! Mennyi nemzetközi, nemzeti tudományos konferencia rendezése! Döntő helyzetekben gyors helyzetfelismerés, elemzés, bátorság, jó döntési képesség jellemezte. 

    Humanitása, szociális érzékenysége, a művészetek szeretete mindig rokonszenves volt számomra. A művészetek embernemesítő erejét a gyógyítás szolgálatába tudta állítani munkatársai és a betegek számára is. Jó döntés volt a nem szakmai jellegű írásainak a közlése is: a nagy orvoselődök munkásságának a tisztelete, a családi útravaló, a gyökerek, az emberi, erkölcsi alapok ebben a részben rajzolódnak ki a legmélyebben.

    Számomra a legtorokszorítóbb részek a könyvben Patkós doktor úr köszöntő, köszönő beszédei és Professzor Úr édesapja leveleiből vett gondolatok. Az Önről és Feleségéről készült fotók közül a legjobban a 90-es évek elején az Operaház halljában készült felvétel tetszik.

    Életem meghatározó élménye, hogy tanúja lehettem az Ön teremtő munkájának. Ezt megélve sajnálom, hogy nem az orvosi pályát választottam, és így nem dolgozhattam Ön mellett a Klinikán.

    Biztos vagyok abban, hogy a lelke mélyén a klinika összes mai dolgozója is nagyon büszke arra, hogy az Ön által vezetett Klinikán dolgozhatott. Utódai is sokszor fognak hosszú történeteket hallgatni erről.
Tegnap éjszaka olvastam el az Édesapjáról szóló könyvet is. Különleges élményt jelentett számomra, és egyúttal olyan természetes is volt, hogy erről olvashatok. A XX. századi magyar értelmiségi, iskolavezetői, pedagógus életút mellett egy családtörténet is kibontakozik a könyv lapjain: az elődöktől a legkisebb utódokig minden családtag szerepel valamilyen módon a kiadványban.

    Édesapját rendkívüli intellektus, európai műveltség, magas fokú szakmai igényesség, különleges belső emberi értékek, erkölcsi tartás, az örök emberi értékek melletti elkötelezettség, helytállás az emberpróbáló történelmi időszakokban, a magyarság és a helyi közösség iránti felelősségtudat, szociális érzékenység, nagy emberismeret és életismeret., gondolkodásban filozófusi perspektíva jellemezhette. Figyelemre méltó volt számomra a mértéktartása, és az is, hogy mennyire nyitott volt az újra.

    Örülök, hogy Mezőkövesden emlékét tisztelettel és megbecsüléssel őrzik.

    A nagy apák teljesítményét, életművét nehéz elérni, még nehezebb túlszárnyalni a fiúknak, különösen a magyarországi viszonyok között… Édesapja nagyon büszke lenne Önre ma is, biztos életében is az volt.

Köszönöm megtisztelő bizalmát, a családtörténet megismerésének lehetőségét, és a szellemi, lelki gazdagodást.

Szeretettel üdvözlöm: Maksa Katalin
Budapest, 2008. július 11.