Makai Sándor köszönőlevele

Feleségem első gyermekünkkel volt várandós. Egy napon észrevette, hogy valami nincs rendben, fájdalmai voltak. Másnap reggel már alig tudott mozogni. Be a kocsiba, irány a legközelebbi kórház. Nőgyógyász vizsgálja, majd közli: - Ön 6 hónapos terhes, nincs semmi baj, ez ezzel jár. Menjen haza feküdjön, pihenjen. Hazamentünk. Minden mozdulat egy pokol volt neki.

Ismerősünk javaslatára felkerestük az I. számú Szülészeti Klinikát, ahol Papp Zoltán professzor fogadott minket a hivatalos rendelésén. Vizsgálat, ultrahang, azonnali befekvés. A méh falában egy gyerekfej nagyságú myoma látható, ami a hat hónapos baba teljes keringését, ellátását veszélyezteti – mondta el nekünk, nagyon tapintatos emberi hangon. Másnap műtét. Hat hónapos terhességben hasfalfelnyitás, méhfalból myomaeltávolítás. Nem egyszerű eset, ez a legenyhébb megfogalmazás. Természetesen azt is elmondta, hogy előfordulhat komplikáció és ebben az esetben a magzat is veszélybe kerülhet. Nem hittük el, hogy mi velünk ez megtörténik.

Másnap minden sikerült, minden orvos a „fedélzeten” volt. A következő napokban a szülészeten szinte mindegyik orvos felkereste a feleségemet. Minden ott dolgozóra azóta is szeretettel gondolunk. Külföldi szaklapokban is publikálták a műtétet. Természetesen Papp Zoltán professzor úr maga vezette le később a szülést is, ami teljesen problémamentes volt és utána második gyermekünk születését is Ő felügyelte. Marcinak és Annuskának többször elmeséltük milyen sokat köszönhetünk Papp Zoltán professzor úrnak. Soha nem lehet az ilyesmit igazán meghálálni, ha csak nem egy ilyen alkalommal, amikor kötelességemnek érzem, hogy ezt megírjam. Azóta is nagy szeretettel gondolunk RÁ, nem csak úgy mint nagy szaktudású Orvosra, hanem mint Emberre, aki nagy szeretettel és figyelemmel kísérte végig feleségem esetét. Köszönjük!