Lengyel Anna újságíró reflexiói a könyvre

Lengyel Anna újságíró reflexiói a könyvre

Kedves Professzor Úr!

Mióta megkaptam a könyvét („Semmelweis Ignác és Kézmárszky Tivadar nyomdokain…”), azóta készülök írni. „Együltőhelyemben” elolvastam, nem tudtam letenni! Aztán újra lapoztam, megint olvastam… újból és újból ámultam mindazon, ami a lapokból életre kel! Azt mindig tudtam, hogy Professzor Úr az egyik legkiválóbb szülész-nőgyógyász, híre messze földre eljut! Más kórházakból, vidékről, külföldről, a tengeren túlról is jönnek a páciensek, mert hallottak a Papp-klinikáról! Minden betegéhez a legnagyobb szeretettel és tisztelettel fordul, soha nem láttam, hogy nő és nő között különbséget tenne. Egyszer riportkészítés közben kért elnézést, és rohant a műtőbe, mert egy asszony veszélybe került – nem tudom, emlékszik-e?! Világszínvonalú klinikát csinált a Baross utcai vaságyas, olajfestékes falú, sokágyas, hodály kórtermes egykori épületből, és micsoda időkben és körülmények között! Még arra is volt figyelme az átalakításban, hogy gyönyörű ólomüvegeket készíttessen! Mai világunkban, amikor a minél rosszabb, annál jobb elve az irányadó, az olyan „útjelző emberek”, mint Professzor Úr, nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy élni tudjunk. Az Ön irányítása alatt a Baross utcai Női Klinika nem csak gyógyító, tudományos és oktató központ volt, hanem kulturális központ is. Az Ön által kitalált és meghonosított Baross utcai Szülészeti Estéken a koncert és a kiállítás éppúgy „napirendi pont” volt, mint a legújabb tudományos eredmények ismertetése.

    Mindig nagyon szerettem riportra menni Professzor Úrhoz! Soha nem mondta, hogy mit ne kérdezzek!!! Mindenesetre válaszolt, soha nem utasított el, és ha valamiben nem érezte illetékesnek magát, akkor megszervezett nekem a téma legjobbjával egy találkozót. Nem váratott, nem kérette magát, nem késett – szóval ebben is profi volt. És akkor még nem szóltam finom humoráról, a diplomáciai képességéről, amit az ETT-TUKEB ülésein volt alkalmam megtapasztalni! A leghajmeresztőbb vitákat is képes egy mosollyal, halk, de határozott véleményével lezárni úgy, hogy senki nem haragszik…

    Talán kicsit messze kanyarodtam a könyvtől, de ez csak a látszat! Ugyanis ilyen kötetet csak az tud összeállítani, aki abban, amit csinál, a legkiválóbb! Éppen ezért éreztük úgy férjemmel, Rados Péterrel: különös megtiszteltetés, hogy Professzor Úr ebbe az összeállításba bevette a Névjegy c. műsorunk szövegét is. Amikor elhangzott a Rádióban az Önnel készült egy órás beszélgetés, utána áradtak a telefonok, levelek, mindenki a címét, elérhetőségét kérdezte, és sokan voltak, akik csak egyszerűen még többet akartak tudni Önről… És mi boldogan válaszoltunk.

    Kedves Professzor Úr! Karácsony közeledik, és vacognak az emberek…! Barátságtalan világban élünk és kevés a jó szó, az okos eligazítás! Nagyon jól esett, hogy Ön vette a fáradtságot, és ennek a könyvnek az összeállításával és megjelentetésével példát mutatott, hogy érdemes helytállni, a legjobbat kihozni magunkból és tenni, segíteni az emberek és a világ hasznára lenni! Persze ahhoz olyan kivételes emberek kellenek, mint Ön! Büszke vagyok, hogy ismerhetem és kortársa lehetek!

    Abban a reményben fejezem be levelemet, hogy Professzor Úr munkakedve nem hagy alább és még számos hasonlóan izgalmas könyv megírását tervezi!

    Mindehhez sok erőt, a közelgő karácsonyi ünnepek alatt pedig sok örömöt, békességet és boldog új évet kívánok férjem nevében is szeretettel:

Lengyel Anna
Budapest, 2008. december 15.