Ambrus Imréné, hálás beteg

Kedves Professzor Úr!

Szeretném megköszönni a kedvességét és figyelmességét, hogy az esetemet is tartalmazó tanulmányt kérésemre elküldte.
Külön köszönetet érdemel a könyv, amelyből Professzor Úr csodálatra méltó szakmai életútjának eredményeit, és a Klinika 17 értékes évét megismerhettem. Örömmel olvastam pályafutásának kezdetéről, a családjáról, a szüleitől átöröklött erkölcsi értékrendről, amely a mai napig meghatározója kivételes egyéniségének.

A könyvet lapozgatva a dátumok ismeretében érdekes összefüggést vettem észre, a saját életemre-életünkre vonatkozóan. Professzor Úr 1990. júliusában került a klinika élére, a férjem és én 1990. augusztusától alkotunk egy párt. Akkor még nem tudhattuk, hogy az életünket meghatározó I. Sz. Női Klinika értünk (is) virágzásnak indult, és várva várt gyermekünk 16 évvel később – röviddel Professzor Úr igazgatói címe átadása előtt – azon a helyen fog megszületni.

Soha nem felejtem első látogatásunkat a klinikára: a mások által reménytelennek elkönyvelt állapotban érkeztem, és bár első gyermekünket minden küzdelem ellenére elveszítettük, a lehetőséget visszakaptam, hogy egészséges nőként, boldog családanyaként élhessek tovább. Professzor Úr könyvében sok szép és igaz idézetet olvastam. Nekem is van egy Márai idézetem, amit magaménak érzek.

„…Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészülünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben…”

Tehát köszönöm Professzor Úrnak a „rendet”, amit a mi életünkben is helyreállított!

Szeretettel üdvözlöm a legközelebbi találkozásig: Andrea

2008. december 30.